Csak nehogy uncsi legyen.

Szerettem volna egy olyan ügyfelet, aki szívesen megmutatja az egész munkafolymatunkat. Elég sokat láttok így is, de most tényleg arra vágytam, hogy a 0-ról indulva és minden részletét kiadva jelenhessen meg egy projekt. Emese és Gábor művész emberek, zenével és énekléssel vannak jelen, ez már önmagában nagyon izgalmas. Két fiukkal nekivágtak ennek a dolognak, de útközben egy közös munkára is szerződtünk.

A használt ingatlanok vásárlása még mindig sokkal inkább vonzza a kisgyerekes családokat, bízom benne, hogy ez soha nem múlik el. Azok az épületek, amik már szépen illeszkedtek a környezetükhöz, buja növényzet veszi körül őket, kicsit kopott a kapujuk, mindig sokkal közelebb álltak a szívemhez. Rengetegen vágnak neki ennek a kalandnak, Én pedig mindig egy 5 éves gyerek lelkesedésével nézegetem a romos cuccokat, amiket a felújítandó ingatlanokban mutogattok nekem.

Ez kb minden felmérésnél így van- előre is elnézést, teljesen oda vagyok ilyenkor, ráadaásul Én már ilyenkor látom sokszor, hogy mennyire sok lehetőség van benne. Talán az is hatással van rám, hogy már rengeteget láttam az elejétől a végéig-így sokkal bátrabban nézelődök. Ezúttal egy gödi kádár kocka volt az aktuális ingatlan,amit teljesen szét kellett verni. A terek egybe nyitásáról, színekről, burkolatokról, hangulatokról és aggodalmakról most nem szeretnék mesélni, mert már én magam is unom ezeket olvasni.

Ami viszont érdekes volt ebben a munkában, az maga az elképzelés volt. Éreztem, hogy Emeséék nem akarnak semmi megszokottat, és lemásolni se szeretnének egy adott Pinterest fotót.

Mindenhol láttak és tapasztaltak valamit, amire rákattantak és most eljött a pillanat. Meg kell mondanom, mindenkin látom ezt a ,,most vagy soha”-stresszt, mellette pedig a: csak nehogy uncsi legyen vagy megbánjuk és aztán azt nézegessük évekig-et. Bevállalósak, vadak, hangosak, pulzálnak, nagyon tudják hogy mit akarnak. A hogyan-na az kérdés ilyenkor. Két alkotó ember személyében jöttek az ötletek, amiket igyekeztünk úgy összefésülni, hogy mindenki megkapja amire vágyik.És igen-még Én is.

Mert útközben sokszor szisszennek fel a tervezők hogy-ohh hát miért nem lehet ezt így????És azért, mert ez nem a mi otthonunk. És mert ha végül ránézek a kész házra, akkor nagyon jó érzéseim támadnak. Láttam, ahogy Gábor talicskázta a sittet, aztán totál meg voltam hatódva, amikor végre ki lett szedve az a bizonyos ,,hülye fal”-is. A hülye fal végül a közös tér egyik látványossága lett, mert bár kiszedni teljesen nem lehetett, de így egy őrült jó view-keretét adta. Így utólag már nem is szeretném ezt máshogyan látni.

Itt rajzoltam meg azt a 160 cm-t, ami végül ki lett vágva a falból.

A legviccesebb, amikor a mappákba nyitva meglátom, hogy honnan indultunk..háááát. Néha tényleg elképesztő, hogy a végére annyira bele tudtok vadulni az egészbe, hogy szinte 180 fokot mozdulnak a tervek. Soha nem tudnám ilyenre megcsinálni nélületek, és ezt minden egyes referencia fotózás után így érzem. A nagyobb menetek után mindig van egy pár hónap, amíg egyáltalán nem foglalkozunk semmivel. Itt is maradtak még beépíteni való zugok, dekorálni való falak. Én nagyon arra bíztatnék mindenkit, hogy hagyjon időt erre. Nem jó mindent 100%-ra azonnal lehozni, nem is azok a terek működnek a leginkább. A türelemmel és óvatosan megkreált otthonok tudnak igazán személyesek és érdekesek lenni. Ha visszanézem az összes eddigi munkámat, mindenhol látom bennük azokat az apró kis dolgokat, amik elvitték végül az egészet ebbe-vagy abba az irányba.

Amikor értékek megőrzéséről beszélünk, nem lehet elmenni amellett, hogy mennyire nem egyszerű ennek a hogyan-ja. Itt egy igazi retro cserépkályha jelent meg a 80-as évekből, és került mellé egy elképesztő kék ajtó-alkotva így egy teljesen új stílust. Ezt a játékot nem lehet megunni és van benne valami végtelenül megható is.

Nagyon köszönöm ezt az őrült színkavalkádot és a hangüzeneteket amiket Emese azzal a bizonyos JAMESE hangjával hagyott nekem. Kívánom nekik, hogy emlékezzenek arra, hogy ezt együtt tették össze, Gábor fizikai munkával és rengeteg agyalással, Emese pedig a társaként -de mégis egy teljesen más személyiséggel, anyaként, nőként, szívvel!

Az ehhez hasonló otthonok rendre inspirálnak másokat, hiszen még mindig nagyon ijesztő egy karakteres szín a konyhában, vagy a falon. Érdekes, hogy sokan, Emeséék otthonát látva megindultak és bemondták otthon : KÉK KONYHÁM LESZ!

Valójában itt, ennél a proketnél éreztem meg igazán, hogy mekkora áldás, amikor lehetőségem van kipróbálni új, vad, merész, egészen más dolgokat. Nem a tervezőt látjuk ezeknek a munkáknak a finish-képein. Persze-persze, ott vagyunk, egyengetjük és óvjuk a nagyobb bakiktól, rengeteget számít az, hogy nekünk már ez a sokadik. De a fűszerét, a milyenségét, a mélységeit mindenképpen az ügyfelek adják hozzá. Ezt egyszerűen le sem lehet tagadni, hiszen a referencia képeim annyira mások, hogy az valami elképesztő!

Nagyon nagy áldás az, amikor sorra érkeznek az ilyen és ehhez hasonló megkeresések, valójában ezt élvezem ebben az egészben igazán.

További képeket ITT találsz, a Referenciáim között

Ez a videó pedig végig követi az egész folymatot!!! Ide kattints!