Hatalmas tér, könnyű tervezés

Na ez egy kamu. Ennél a 45 m2-es amreikai konyhás nappalinál határozottan éreztem, hogy ez nincs így. Mindenki, akinek kisebb területen kell látványt produkálnia, így gondolja…Lassan leesik nekem, hogy a kicsi és a nagy alapterület is tud szorongatni. Valószínűleg ezek a dolgok teszik mérhetővé a nehézséget:

– kiállások

-az ott lakók szokásai

-az ott lakók meglévő bútorai, amikkel tervezned kell, mert azok jönnek, ez van!

-fényviszonyok

-és a jól megérdemelt praktikussági szempontok, funkcionalitás-ami nélkül szép lesz-de használhatatlan és egyfolytában szid majd a tulaj, miután elváltatok!

Magamnak tervezek?

Magamnak tervezek!

Én nem titkolom, ha végig pásztázom az elmúlt évek otthonait, amiket magam mögött hagytam: mindben szívesne laknék! Nem hagyhatom ott úgy az egészet, hogy nem tudok azonosulni vele. Kicsit skizoid az, hogy ennyi stílusban érzem jól magam, de ez tény. Nincsenek olyan irányok, amikből nem tudnám kihozni azt, ami már nekem is rendben van. Halálra unnám magam, ha mindenki egy Japandy stílussal keresne meg és abban kéne mozognom… Közös pontok nincsenek, mégis benne tudok lenni.

Ebben a lakásban egy család él, ovis kisgyerekkel, ami egy igen lényeges pontja az egésznek. Lehet beszélni desgin-ról, meg elrendezésekről, de nálam elsődleges az, hogy kik lakják, hány éves gyerekkel/gyerekkel, mik a napi rutinok. Találkozáskor is rengeteg info érkezik nekem, amikre nem is gondolnátok, egyet most elárulok:

Mikor először jártam itt, a család magával hozta a kisfiát is, aki 3 éves. elképesztően cuki, közvetlen, engem azonnal a nevemen szólított–kész voltam ettől is! A kissrác egyetlen percre nem állt meg, tele volt energiával. Ekkor még a lépcső teljesen kezdetleges volt, semmi korlát… Lefele jövet ez a kisfiú fogta magát, és az X-edik fokról ugrott egyet a padlóra.

Tökéletes ugrás volt, semmi baja nem lett. De bből én kb vettem mindent. Ha a lépcső csak egyetlen ponton is enged majd neki, akkor ez baj lesz. Nem készülhet szuper design nappali és konyha egy kisfiúnak, aki felfedez, mozog, nekünk pedig ezt meg kell engedni. Waldorfos anyuka vagyok, szerintem ugorjon, másszon, főzzön, csinálja ezerrel, mert ez a dolga. Mi közben csak csendben vágyhatunk arra, hogy egy Pinterest fotóban élünk, de ez a két dolog egyszerre: kompromisszumos!(itt ki lehet lépni, de sztem nem érdemes!!)

Rengeteg inspi képet szoktatok mutatni és nekem ezek konkrét irányok, ezekkel kell lehoznom azt, hogy közben mindenkinek megmaradjon a vérnyomása is a normál szinten. A lépcsőn kívül az étekező is ebben a szellemiségben készült:

Kérés volt, hogy időnként több ember is férjen el ennél az étkezőnél, de ezen a ponton a helyünk szűkült, nem lehetett nagyon betolni bármit.

Ezért rajzoltam az asztalosnak (Jávor Péter ) egy olyan konyha sziget megoldást, amiről aztán azt gondoltam, megoldás lesz. Peti teljesen kiakadt egyébként a rajzomtól, azt mondta, ez lehozhatatlan, nem is érti az egészet. Jópár napig győzködtem, illetve alakítottam vele együtt ez a bútort, külső asztalos konzultációk is voltak. Mert ilyen még eddig nem volt…

Az asztal magasságban létező lap kihúzható, így opcionálisan bővíthető ez a sziget.

A szigetről készült próba videót ITT nézheted meg!

Ha kizárólag bárszékek lettek volna, ez a kisfiú sem tudott volna anélkül leülni, hogy meg kellene másznia őket. Nyilván megteszi ezt majd így is, de miután kiégett ez az inger, tapasztalataim szerint a sima székért nyúl majd, ami már abszolút sima ügy. Idővel pedig, amikor már nagyobb, a család akkor is jól kihasználja majd ezt a szigetet, ergo-nem egy átmeneti megoldás.

A kiállások megváltoztatása nélkül kellett ezt megoldani, egyetlen szakaszhoz azért mégis hozzányúltunk. A vizet a fürdőszobából ebbe a kis ficakba vezettük, ami lehetővé tette, hogy a konyha legzűrösebb része rejtve maradjon. Belépéskor sem látod a mosogató medencét, illetve a túloldaról sem fogsz oda belátni. És igen, magától a vizes blokktól és a szigettől is egyforma távolságra van a mosogatógép! ez nagyon fontos, különben jön a szokásos mottóm: bárki szendvicset csomagolhat magának az útra, mire elég a szennyes edényekkel bármilyen vizes megoldáshoz.

Nem tudom megígérni, hogy ez minden tervezésnél megoldható, de ezzel szeretek játszani. Mindig törekszem arra, hogy a mindennapi élet se szedje szét ezt az egészet, amikor már csak úgy szeretnénk megérkezni, vagy éppen betoppan a szomszéd. Azokat a tereket szeretem leginkább, amik használat közben is megnyugtatnak! Ha egész nap pakolok, vagy éppen valakit piszkálok, hogy pakoljon el, régen baj van. Léteznek olyan megoldások, amik jobban kézre esnek, ahol egy embernek nem hagysz más választást, mint hogy a helyére tegyen valamit…(higgyetek nekem, a legjobb tanítómesterekkel élek együtt!!!)

Ennek a projektnek alapját képezik a neutrális, természetes alapok, amit aztán kiegészítőkkel és növényekkel tettem kicsit lazábbá, máskülönben nagyon steril maradt volna. Folyamatos félelme minden megbízómnak, hogy nehogy unalmas legyen végül! Ez valami akkora félelem, amit még nem igazán tudtam megfejteni-nálam ez kizárt. Ha valami kezd ellaposodni, vagy nem érzem benne a fűszert, egészen biztosan szólok. ///Ez most úgy hangzik, mintha Ti terveznétek, Én meg szólnék, ha nem tetszik…-de valójában együtt tervezünk, így Ti is ötleteltek és Én folymatosan impaktálom be a saját terveimbe a Ti öteleteiteket is!/////

Az, hogy egy ekkora szoba, hogyan alakul bútor raktárrá-nagyon egyszerű: mindent beteszünk, mondván: hatalmas a hely, mi lehet a baj?? Rengeteg ponton tud megborulni, pl kedvenc bútorom is itt szokott felbukkanni: az U-alakú kanapé. Most megmondom őszintén: még nem tudtam megérteni a létjogosultságát ennek a bútornak, de esküszöm, hogy rajta vagyok. Engem meg lehet ölni vele, mert teljesen tönkrevág mindent. Természetesen egy L.A.-ben létező loft-ban, ahol folymatosan partyk vannak és mindenki nagyon laza, látom a ,,kis” U-alakút.

De nem vagyunk ott, nagyon nem, plusz a cuki kis családok, akiknek dolgozom, Ők sem. Szóval csínnyán a bútorokkal, a fókuszpontokkal, a mindenelfogférnihozzátokazongorátis!!!-ekkel/okkal, mert ez nincs így!

A sziget fölötti lámpát egy létező darabról másoltuk, mert elég abszurd ára volt. Peti elkészítette a mását, így még zöldebb lett az összhatás:

Végezetül jöjjön a projekt bakija: Ez a nádazott támlájú bárszék lett sok másik közül a befutó, na itt azért volt egy kis feszkó. Sajnos az ülésmagasság nem stimmelt, viszont, már megérkezett belőle 4 db, maga a szék pedig nagyon megtetszett a tulajdonosoknak. Nem volt mit tenni, levágtuk az összes szék lábát… Fém lábakról van szó, de Peti megoldotta, ha már a konyha beszerelve, a padló lerakva, lépcső kész, ez már ne hozzon le minket erről a hullámról. Ez egy hiba volt, amit szerintem végül teljesen jól megoldottunk. Talán az történhetett, hogy maga a sziget a konyhapult magasságát kapta, egy átlag bárszék pedig ennél magasabb pultokra van kalibrálva.

Köszönöm a bizalmat, szuper volt a közös munka!!!

Fotók: Séllei Lilla

Még több fotót ITT találsz!!

Bútorozás, asztalosmunkák: Fa és Forgács

Dekor: Artbridge

Bútorozás: Antikkuckó Gödöllő

Jysk

Tervezés: Pálmai Gabi