Nyaralni mész? A szállás berendezését is nézed?Hát, nem mondom, elég furi vagy…
Ki nem találná senki, de Én a nyaralásokat is szeretem low budget megoldásokkal megoldani, de úgy, hogy azért a végén mindannyian úgy érezzük : hát.. ez állati volt!
Jelenleg a házat kalapáljuk össze, szeretnénk egy-két dolgot még rendbe tenni, ami miatt Én egy nyaralást már abszolút úgy kalkulálok, hogy azért na, ne őrüljünk meg. Első a konyha, a burkolat csere, ha az meglesz, tőlem mehetünk Monte Carloba-is. Ezt a szemléletet kicsi koruk óta toljuk, nagyon fontos szerintem, hogy egy olyan rendszerben nőnek fel, ahol ezek a prioritások. Szürnyű lenne hazajönni a tengerpartról a felújítandó házba, amit aztán egész évben ,,élvezünk”. Remélem, hogy ők is így mennek majd tovább.
De a lényeg, mondom mi van: Én sajnos eszméletlen őrült szemmel nézem a szállásokat. Semmi fényűzés, nem kell rosszra gondolni. De a spiritusz és a jó hangulat nagyon fontos. Nem megyünk hosszú időre, az a pár nap ne legyen már egy rémálom.(pl ne legyenek koloniál bútorok, könyörgöm!!!!)
Sátorozásra is gondoltunk, de megmondom nyíltan: 44 leszek idén, 3 éjszakát nem szeretnék a földön fekve tölteni és utána robot mozgásban mosolyt eröltetni magamra egész nap, amikor a gyerekek éppen flashelnek valamin. Légkondi, ágy, tiszta ágynemű, valami spiritusz. Ennyi.
Jómagam is vállalom kiadó ingatlanok tervezését, elképesztően sokat agyalok mindig, hogyan lehetne valami olyan hangulatot kreálni, ami megfog. Mikor nézegeted a képeket és egyszercsak meglátsz valamit, kattintassz, lám-lám, ez aztán valami. Ennyi az egész, de nem ennyire egyszerű megcsinálni.
Tavaly- életükben először vittük a fiúkat a TENGERHEZ. Totál meg voltam menve attól, hogy az majd valami nagyon nagy pillanat lesz. Mint a filmekben. Hát állati jó volt, imádtuk, de meg kell hogy mondjam: a nagy pillanat elmaradt.
Rengeteg a nagy pillanat, de nem kapcsolódik a tengerhez. A gyerekeink iszonyat jófejek, elvannak bárhol, bármikor, nekem meg nem kellene azon agyalnom, hogy mennyire jó anya az, aki elviszi a gyerekeit nyáron a tengerhez, szemben azzal, aki nem. Ez is egy amolyan szülői nyomás, amit magunkra teszünk, miközben a gyerek csak egy felnőttet akar, aki rá figyel, miközben Ő rácsoldálkozik valamire.
A tavalyi nagy pillanatos horvátországi szállásunk : csúcs ikea kategória, nekem a teljesen jó-de nem laknék így soha. A fiaimnak a non plus ultra, a lakaberes agyamnak meg a kérdőjelek:
Vajon miért nem került a képkeretekbe semmi??
(egyébként leszartam, csak pont előtte fejeztem be ezt az Airbnb lakást Tenerifén, ahova magyar grafikus által tervezett grafikát tettünk és ez furi volt. )
De még így is imádtunk itt lenni, megjegyzem, ez az a berendezés, ami az én családomnak 1 hét lenne-és annyi. Fehér falak, kissé személytelen, minden világos, óvatoskodhatunk, nem való ez nekünk, nem vagyunk mi ilyenek…
Idén előadtam itthon a paramétereket és nyilván bele vettük mindenki másét is :
-nem megyünk messzire mert nem szeretném ha kivezetnénk a lelkünket, amit már amúgy is elvesztettünk valahol útközben, jobb lenne inkább visszaszerezni
-Légkondi(tudom, ez tök béna, de megnyugtat ha van, végül szinte nem is használjuk-de tényleg!!!)
-legyen víz: a természetes vizeket szeretjük, medence víz kb annyi ideig köt le minket, amíg úszunk benne, vagy a fiaim ugrálnak, csúszdázunk, de ez nem tart sokáig
-legyen lehetőség horgászni, napozni, enni, kertben lenni, kertben főzni
-evezni is szeretünk, ez is legyen megfelelő távolságra
-végül a pálmaigabi-féle kérés: ne kelljen egy kaszáspókkal a sarokban aludni egy koloniál ágyon, amin szőttes párna huzatokban kushadnak nagy nehéz párnák, amiknek fura szaga van-mert nem lehet őket mosni, így hát…
( Egy darabig egyébként a mosógépet is be x-eltem, de aztán rájöttem hogy teljesen elment az eszem, a halál se fog abban a 3-4 napban mosni, megőrültem Én??)
Halál boldog voltam amikor megtaláltam ezt a szállást, mert a környéket már belőttük, így ez valahogy adta magát:
Vinnyogva röhögtem és már láttam is magamat ott, hát ez egy őrület!!!
,,Az”
Mondta Peti, ,,És engem kicsit taszít is…”
Szóval nem ide mentünk, de megjegyeztem, úgyhogy valaki ott valamit nagyon jól csinált.
Végül egy elképesztően cuki helyet találtunk, mutatom!!!
A camping Rajkán található, egy viszonylag nagy területen. Az ár/érték arány már-már elképesztő, mert sehol nem találtunk ilyen vadregényes tájat+ megfelelő szállást, ennyi pénzért. Gyakorlatilag akkor is elvoltak a fiúk, ha nem mentünk sehová, mert annyira lekötötte őket a:
-szállásunk-ami egy hajó volt
-a horgászat, ami kb 6 helyszínen ment
-a Duna, amiben úszni, lebegni, kajakozni, kenuzni és még mindent is csinálni kellett
– a főzés: mert mindig készülünk rá, hogy tudjunk mi magunk is főzni, nem járunk minden nap étterembe két/három kamasz fiúval
Teljesen átrendeztem végül a hajót (milyen meglepő…), kint ,,lett”-egy nagyon hangulatos reggeliző hely, amiről a vízre láttunk és folymatosan figyelhettük: van-e kapás??? Másik kedvenc jelenetem a hajón a kis kávéfőző volt, a főzőlapon, a függönnyel, egyszerűen imádtam.
Környező városok pedig: Ausztria, Pozsony…Mosonmagyaróvár. Teljesen véletlenül bukkantunk rá a Danubiana Múzeumra, amiben olyan kiállítást láttunk, aminek azóta is a hatása alatt vagyok:
A hobbit házat kívül – belül megnéztük, elképesztően nézett ki. A lombházak és a horgász ház is olyan mesebeli volt, hogy igazából el se tudtuk volna dönteni, hogy hol aludjunk, ha minden szabad lett volna…
Szállásadóink családi vállalkozást visznek , amit szívvel – lélekkel tolnak, Én őszintén mondom: mindenben a figyelmességet éreztem, ez nagyon érezhető ott minden. A kenu túra, a közelben talált elképesztő Danubiana múzeum, az, hogy nem zsúfolt semmi, egy felüdülés volt. Mi a helyszínen tudtuk meg, hogy a net nem igazán működik, ezért szinte végig anélkül voltunk. Esténként filmet néztünk együtt, de nem sok energia maradt erre, mert annyira kifáradtunk az élményektől. Elképesztő mázlink volt a hellyel, és csak 2,5 órát autóztunk érte. Ez az Aranykárász kemping.– ha még ti is keresgéltek.
Mit akartam mondani???
Talán hogy: élvezzétek egymás társaságát, tökmindegy hogy hol!!! Addig, amíg még elmennek veletek, amíg még rácsodálkoznak, amíg még kérdeznek. Lehet nézni mások szuper nyaralós képeit és elképzelni, hogy nekik most ott mennyire jó. Fogalmunk sincs. Én a magam részéről nagyon fogom élvezni, ha készen lesz a konyhám és ha nyaralás gyanánt egy kis őrült határmenti villában ébredhetek. Nem a hova, hanem a kivel, nem a mennyiből, hanem a hogyan. És rengetegszer ültünk már otthon, sok nyarat toltunk le a kertben, játszótéren, okosba…jó volt! Olykor megreccsenünk, de aztán valahogy mégis kiderül, hogy gazdagok vagyunk.
