Kiadó lakás Tenerifén és az ember, aki ott se volt..

Tavaly (2023) kerestek meg Éviék ezzel a projekttel, akkor vásárolták ezt a kis lakást, kiadás céljából. Nekem ez a 2. olyan munkám, ami külföldön zajlik, miközben Én itthon vagyok és tervezem. Ezeket a típusú megkereséseket mindig ugyanarra a koncepcióra fűzöm:

  1. Budget ismerete

2. Célcsoport választása

3. A megbízó elképzelése

4. A környék aktuális piaca, mit lehet ott jelenleg bérelni, ár-érték arány, konkurrencia ismerete.

Itt jelenleg rengetegen adnak ki lakást, nagyon változó áron

Amikor engem választotok, minden esetben szempont, hogy a fenntarthatóság is szerepet kapjon. Nem szokásom mindent kipucolni és eltűntetni onnan, ami eddig volt. Nyilván- az elképzelt teret muszáj összehozni a jelenlegi adottságokkal, ellenkező esetben ennek komoly anyagi vonzata van. Igyekeztem olyan kiadó lakást tervezni, ahol én magam is szívesen szállnék meg. A fotók rengeteget számítanak, engem nagyon tud taszítani egy-egy furcsa elrendezés, berendezés, amikor minden az IKEA-ból van összerakva. Legyen annak a helynek lelke, története, stílusa, legyen meg az, ami miatt ezt a szállást választom, nem egy másikat.

A fürdőszobához és a konyhához mindenképpen szerettek volna hozzányúlni, mert eljárt felette az idő, a funkcionalitásáról nem is beszélve. A konyhából hiányzott egy kisebb étkező, mert a Calimának(szaharai homokvihar) köszönhetően olykor a teraszokról jobb bejönni és bent enni. Kis lakásról van szó, ami mindig kompromisszumokat jár. Én nagyon könnyen mondok le bizonyos dolgokról, de az esztétika és a kihasználhatóság egyértelműen a két legfontosabb szempont. Ezt lehozni egy low budget látásmódban-na az az igazi munka.

A hálószobához szinte hozzá sem nyúltunk, de a berendezés változtatása nagyot dobott rajta

Viszonylag hamar elkészültek a tervek, ez a része most sem jelentett problémát.

Sokkal inkább nehezítette meg a dolgunkat az, hogy ez a lakás egy olyan messzi kis szigeten van, ahol gyakorlatilag alig tudunk valamit beszerezni. Nyilván, van az a pénz…de a kereteken belül maradni és valami szépet alkotni, itt valami extra nagy kihívás volt. Ha meg is egyeztünk egy-egy üzlettel és sínen voltunk, akkor is jött később a szabadkozás, miszerint mégsincs lehetőség a szállításra, nem megoldható, elnézést kérnek. A legutóbbi ilyen munkám Rómában ebből a szempontból sokkal gördülékenyebben ment, hiszen számos beszerzőhely adott volt, a marketplace is egészen jól működött. Nem úgy Tenerifén. Nagyon lazák, nagyon barátságosak, de próbálj meg venni tőlük valamit.

Ha ilyesmiben gondolkodtok, fontoljátok meg előre: van-e ott megbízható kivitelező? Milyen nyelven beszél? Ha nem beszélitek a nyelvét, lesz-e segítség, kontakt, aki a kivitelezésekhez asszisztál?

Ha engem bíztok meg, én pontosan ugyanazt tudom lehozni, amit itthon, tehát nem szokásom lejjebb adni az ügyfél elvárásaiból, csak mert a kivitelezőnek az nem komfortos, illetve pontosan tudom, hogy mit szeretnék látni.

Szerencsére ma már egészen életszerűen láthatjuk, hogy az alaprajz és az ott készült fotók segítségével mire számíthatunk majd, így nem érik az embert meglepetések.

Nagyon jó hangulató együttműködés volt, a legviccesebb visszatérő eleme a hiányból fakadt, mikor nem tudunk valamit beszerezni és erre én rendre bemondtam:

,, áhhh, akkor azt majd itthon megvesszük és a ridikülödben kiviszed magaddal a repülőn…”

Na ez a végére már így volt a fejemben: Ha láttok egy nőt a reptéren, akinek tekercsek vannak a hóna alatt és a ridiküljében pedig fura eszközök, vasalható tapadó szalag, függöny csipeszek és egy kis tégely festék van…akkor az az én ügyfelem…

Ezért aztán igen, a végére lettek olyan módosítások is, amik ad-hoc jelleggel kerültek be. A pár hónapos közös munka végére Éva annyira belejött a dologba, hogy állati gyorsan hozott meg olyan döntéseket, amiken az elején még úgy láttam, sokkal többet rágódott.

Szép kiegészítőket talált, nem volt idő a kecmecre, közben nyilván ezerszer egyeztettünk.

A dekor részét képezték ezek az Artbridge grafikák is, amikbe Évi szeretett bele. Rengeteg alkotótól választhat az ember, nekünk a stílusokat és a színüket kellett nagyon jól belőni. Végül: Lénárt Flórára esett a választás, tőle vásároltunk több nyomatot is. A fürdőszobában sem lehetett más…Így, aztán, aki itt száll majd meg, kicsit betekinthet a magyar kortárs művészetbe is:

Mindig volt olyan ismerős/barát, aki aktuálisan a lakásban volt, szívesen mért, fotózott, beszerzett ha kell, ez óriási segítség volt. A végére maradt a konyha átalakítás, amit egy helyi asztalos vállalt és nagyon gyorsan és rugalmasan kezelte az agymenéseinket, ami szintén mázli volt. Később sem jelentett neki gondot egy-egy módosításra visszajönni.

Összességében abszolút győzelemnek gondolom a projektet, nem érzem azt, hogy annyira sok volt a kompromisszum, hogy végül szétesett volna emiatt a terv. Szerethető, otthonos, kellőképpen laza, de mégsem lép át egy határt, jól variálható, kellemes kis kiadó lakást raktunk össze, egy percre a tengertől:

(A lakásnak két terasza is van, egy feelingelős kisebb és egy olyan, amin akár többen is tudnak együtt lenni)

El kell hogy mondjam, rettenetes kínokat éltem át az onnan kapott videóktól, ÁLLANDÓAN csicseregtek a madarak és láthatóan meleg volt….szörnyű, miközben itthon éppen esett a hó. Az teljesen érthető, hogy amikor benne vagy egy tervezésben, rengeteget vagy „ott” -fejben, ismered már minden sarkát, végül pedig látod, ahogy szépen lassan azzá válik, amivé a megbízóval megálmodtátok. Ez bizony egy olyan velejárója ennek a munkának, amiért belemegyek újra meg újra.

Mert a végeredmény számomra mindig csoda, nem azért mert munkám van benne, hanem mert tudom hogy honnan indultunk és hová érkeztünk meg.

Egyszerűen csak arra jutottam: egy giga rajongója már biztosan van a helynek, igazán megszerettem ezt a kis menedéket, mindezt úgy, hogy Én vagyok az egyik megálmodója, és egyben én vagyok az ember, aki ott se volt…

Beszerzési helyek:

További kész képeket találsz a Referenciák között, itt.

Képek: foto-tenerife.com