Élő berendezés, avagy minden jöhet ami lélegzik

Egy manapság igen nagy hype-nak köszönhetően mindenhová beszirvágott a rengeteg növény, a természetes anyagokból készült kiegészítők, a nagyon élethű művirágok,de a szárított virág is giga iparágat képez a lakberendezésben. Egy ideje nagyon szeretném beszerezni azokat a növényeket, amikről tudom, hogy a virágzásuk elképesztő, és bár valóban törődést igényel egy-egy növény, azért azt gondolom, nem kell ennek túl nagy feneket keríteni. Lassan de biztosan rájöttem, hogy rengeteg megalkuvással jár, ha utólag jössz rá, hogy igazából egy fél dzsungelt is szivesen bevinnél a nappalidba, ahová sajnos alig süt be nap…

  Nekem mostanában legalább annyira létszükséggé váltak a növények, mint a képek a falon, vagy egy-egy szobor, vagy egy jól megválasztott függöny. Mindennek a végén arra jöttem rá -szörnyű felismerés- hogy a tervezés során, már a kezdeteknél be kell ezt kalkulálni, a szobák tájolását, és azt, hogy hová mit tudunk a későbbiekben betenni. Az élő dekoráció egyik nehézsége a tájolás, a másik pedig az ember maga. Vannak a notórius növény gyilkosok (bocsánat), van az úgy, esetleg sokat utaznak, vagy nem mindig jut eszükbe a locsolás. Erre azért elég egyszerűen rá lehet tervezni, léteznek olyan növények, amik 1-1,5 hétig is elvannak víz nélkül. Sajnos a túlzott locsolási vággyal megáldottak éppen ilyen veszélyesek, pedig tényleg csak a szeretet vezéreli őket, halálra locsolják a szerencsétlent.

Egy nemrég lefutott munkához szükségem volt növényekre, emiatt Budapest minden növényt kölcsönző cégét végig böngésztem, nagyon tetszett az ötlet, hogy az irodákban található növény parkok fenntartását már erre specializált cégek intézik, kiszállnak, locsolnak, tápoznak, minden működik és rengeteget számít a jó munka környezet. Ez sem régi szemlélet, nyilván a költségek miatt nem engedheti meg magának mindenki, de szuper és bevált.

Nade maradjunk az otthoni kivitelezésnél. Manapság az unalomig tolták az összes enteriőr fotón ezt a két szobanövényt, nem véletlenül, gyönyörűek és teljesen igénytelenek:

Rájuk azért agglegények, növény gyilkosok és feledékenyek egyaránt számthatnak, a zami pl annyira jól bírja a sötétet, hogy egyszer egy alagsorban működő üzletben láttam belőle párat, bírták és szépek voltak, ez annyira beégett a fejembe, mint valami MINDENKIT MEGMENTŐ  lehetőség. (A túláradó szeretetből fakadó locsolóknak Ő sem megoldás, bocs.)

Most a nagyobb levelű növények mennek iszonyatosan, valamiért ez a trend uralkodik, a banánfa, a könnyezőpálma, talán még a szobafikuszt is ide sorolnám, elég nagy a levele és elég nagyra is nő.

       Ezek fényt akarnak, nem lehet csak úgy megvenni és próbálkozni, mert giga pénzkidobás a dolog. Persze azért be- becsúszik egy szuper karácsonyi kaktusz a bevásárlás közben, meg egy másik jó kis pozsgás, ami kihagyhatatlan, aztán vagy kibírja, vagy nem, de pár napig egészen biztosan szép.

Nem jó szokás, hagyjuk abba, legyen ez egy kicsit meggondoltabb dolog!

A falon elhelyezhető növények, az úgynevezett élő fal is elég elterjedt már, de például kisgyerekes családban egyáltalán nem tudom elképzelni, nem tudom kinél mik történnek, de nálunk szinte mindig repül valami, nem is akarom magamat egy ilyennel korlátozni. 

      A megfelelő kaspó elengendheteten, addig meg sem veszem a növényt, amíg nem tudom, hogy pontosan hová jön és milyen kaspó mutatna jól azon a helyen. Textúrát és színt is érdemes előre választani, mert tényleg nagyon el tud rontani mindent, ha nem illik a szépen össze válogatott dolgainkhoz.

     A magam részéről nagyon sok növényt halmoztam fel a hálószobában, az a legszeretettebb helyem a házban, de a legvilágosabb is. Sajnos nem láthatja őket mindenki, de én töltök ott annyi időt, hogy magamnak is jó érzést kreáltam ezzel, már a kicsit érzékenyebb virágokat is betelepítettem és életben maradtak. ÉS mindeközben,  bár kicsit melós, de amint nyílnak az első virágok tavasszal, rügyeznek a bokrok és a fák, eszméletlen tempóban hordom be őket a házba. Nem igazán tudom elképzelni, hogy ne legyen a fürdőszobában, vagy az éjjeli szekrényemen egy váza virág-bármilyen. Azoktól akik a belvárosban élnek, most kérek elnézést, de nálunk itt fulladásig szedegetheted a csipkebogyót a napraforgót és a búzavirágot is itt-ott, a galagonya bokrokat futás közben szoktam beszerezni, imádom a  gyönyörű lángvörös bogyóit! Mezei csokrokat is készítek, na azzal hazafelé futni, azért látványos, de az egyik kedvenc programom és utána napokig díszíti a konyhát.

     Nagyot tud szólni egy olyan enteriőr, ahol miután már szépen elrendezgetted a dolgaidat, tényleg megvan a hangulat amire gondoltál, megjelenik a növényzet is, de nem csak egy hétre, vagy kettőre, inkább mint egy szép fotel vagy egy jól feltett kép, nélkülözhetetlenül!

Ehhez tényleg csak a fényviszonyok és a család általános működése kell hogy passzoljon, egészen biztosan létezik növény, mindenki számára. Nekem például rengeteg időmbe telt megfigyelni, hogy az „elpusztíthatatlan” anyósnyelvemet nem más gyilkolja, mint a saját gyerekeim. Egészen egyszerűen morzsolgatják a leveleiket, miközben monológot mondanak, tehát nem volt más dolgom, mint arrébb tolni pár métert, ahol már senkinek nem volt mondani valója, ott azóta is szépen elvan és érdekes módon nem szárad a levelek vége….szóval mindenhol más dilinek kell megfeleni, de működhet.

  Röviden csak annyit szerettem volna mondani, növényt választani érdemes, a kutatómunka pedig megtérül, fontos rászánni az időt, alaposan utána nézni, aztán pedig csak az abbahagyás lesz nehéz, mert nálam komoly addikciót okozott a dolog!