Félrement

Régóta puffogok ezen, ma megérett a pillanat, de nem szeretném különböző fórumokon, mintegy sértésként megmondani, mert ez nem cél. Tényleg divat ez a “mentsük meg a Földet” -dolog, tényleg látom hogy szerencsére egyre többen próbálnak máshogyan élni, nem is olyan könnyű, de már van változás. Bár sajnos azt gondolom, hogy még mindig semmi nem érezhető ebből, de nyilván el kell valahol kezdeni. Ugyanakkor sajnos meglódult a fancy, luxy környezetvédelemre alapozott fogyasztás is, ami pedig számomra egészen döbbenetes. Eddig is azon a véleményen voltam, hogy az újrahasznosított termékeket a felső 10ezernek gyártják, amivel sajnos szinte semmit nem érünk el. Az Ő életszínvonaluk alatt helyezkedik el az a rengeteg ember, akiknek igenis számít a döntése. Az első fiam születése nagyon szűkös körülmények között történt, de nem éreztem hogy emiatt nem kapott volna meg az a gyerek mindent. Emiatt meg kellett keresni azokat a lehetőségeket, amikkel az adott körülmények ellenére mégis mindent meg tudtunk adni annak a kissrácnak. Ez a későbbiekben nem változott, sőt, szinte mindent úgy próbáltunk megteremteni, hogy az költségben és ésszerűségben is működjön, miközben Ő  figyelt és tanult.

A barátnőimmel a mai napig cserélgetünk gyerek ruhákat, cipőket, sőt, komoly érzelmi szálak fűznek egy-egy ruhadarabhoz, mikor látom valakin ugyanazt a kutyás pólót, komolyan beleborzongok, jó érzés. Adjuk és adjuk tovább, minden hozzám érkező tárgy vagy ruhanemű, folymatosan a kocsimban áll bezsákolva, névre szólva, van hogy hetekig is, de végül célba ér. Tesszük ezt a játékokkal is, a kisebbeknek szóló könyvekkel is, de ott már komoly szelektálás van, egy bizonyos műfajtól kezdve megtartom őket. A fiaim ebben nőttek fel. Bármivel képesek játszani és pontosan tudják, hogy ha veszünk valamit mert muszáj, akkor az tuti hogy nem egy karton dobozból fog előmászni. Sőt, ha együtt festjük le, akkor még nagyobb a buli, de nem kell rögtön egy ónémet könyvespolc festésre gondolni, kőből, bogyós terményekből, maradék anyagokból, kitört széklábból is készítettünk már olyat, ami aztán hetekig foglalkoztatta mindhármukat egyszerre. Én a fogyasztó társadalmat nem értem. Rövid ideig tart a jutalom, elillan, semmit nem ad. Nem mindenki születik kézügyességgel, vagy elegendő kreativitással. De ha megnézzük, mennyivel egyszerűbb elmenni és venni valamit mint elbénázni két szál cérnával…hát, sajnos dugig vannak az üzletek. Az éhhaláltól való félelmünkben állunk sorban és fizetünk a következő nagyon fontos polártakaróért, pedig csak kenyérért ugrottunk le a Luddl-be.Közben baromi fáradtak vagyunk és szidjuk a világot amiért ennyit kell dolgozni a PÉNZÉRT, semmire nincs idő. Az idő a polár takaróban van, az IKEA műanyag virágában, meg a többi kihagyhatatlan kis bisz-baszban amiket haza hordunk. Kevesebb pénzből minőségibb élet?Ez hogy hangzik? Sajnos mint kiderült, nem hogy nincs szükséünk ezekre, de úgy tűnik, lassan kis is pusztulunk, míg ezeket előállítják és ide szállítják nekünk az összes létező hipermarketbe.

Mert : VAN RÁ KERESLET.

AZÉRT!

Gyenge pontja mindenkinek van, nekem ez a turkálás. Amellett, hogy nem a H&M elmaradt országokban kizsigerelt munkásai által készült ruháiban járok, sajnos át tudok esni a ló túoldalára én is, használt ruha gyűjtő vagyok. Nyáron alaposan kiMarieKondóztam a szekrényemet, majd rájöttem hogy ősszel megint meglódult a dolog. Most megint elvonón vagyok. De a szanálásnál pl elajándékozom az 500Ft-os szuper rucikat, még adok nekik egy esélyt a túlélésre. Ezzel az életszemlélettel, azt gondolom, előrébb lennénk. Mert az alkotó ember, a teremtésen keresztül önbizalomhoz jut, kiegyensúlyozott, nyugodt. Nem mászkál vásárolni egyfolytában, hogy történjen valami, és mikor már baromira unja magát, nem ül repülőre, hogy ismét történjen már valami. A probléma nagyon össszetett. A kársoanyag kibocsájtás, a műanyag és a használatban lévő vegyszerek, a megkívánt hús kitermelése-tudod amiért sorban állsz- mind együtt csapnak fölénk. És mi ezért megyünk el pet palackból készült kabátot venni. Erre jutottunk. Szuper.  A cirkulálásra szavazok. Rengeteg kincsünk van, el sem hinnétek hogy egy-egy ruha darabotok vagy bútorotok mennyire nagy örömet tudna okozni valakinek. Nem a lomtalaniítás napján, azon az évi 1 napon, amikor mindneki kiszalad a kapu elé és haza hordja a másik kidobott szemetét, hanem az év összes napján.

Kiszálláskor, mikor felmérni megyek valakihez, mindent végig pásztázok, majd megbeszéljük, hogy mi az, ami funkciójában már nem működik, helyet foglal, mennie kéne. De az a jó hír, hogy valaki meg épp erre vadászik, volt hogy egy nap alatt adtunk el valamit és már forgattuk is vissza az árát az elképzelt berendezésbe. Ne féljünk meglépni és játsszunk el ezzel bármeddig. Kifejezetten jó érzés adni valakinek egy megunt éjjeli szekrényt, miközben mástól már érkezik is egy csúcs festmény, amit egyébként soha az életben nem tudtál volna megvenni, de most a Tiéd! Élvezzük a teremtést, mert visszaüt, harmonizál, nem leszünk részesei egy olyan automatizált életnek, ami csak arról szól, hogy 1.Dolgozz! 2.Vásárolj!

A hétvége egyik fő attrakciója nálunk ez a karton lesz. Egy gép csomagolásaként érkezett, mikor rábukkantam, már láttam is magam előtt a fiaim arcát, mert ez egy VÁROS LESZ!!!!

                           

Jó hétvégét és kevés sorban állást Nektek!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük