Lazúr az Úr

Az elmúlt két évben volt szerencsém kipróbálni szinte minden állagú, textúrájú, illatú és színű festéket, anyagot, lakkokat, nem több napos tanfolyamon tapasztalatam meg őket, itthon, kézzel – lábbal.(Ez a Kezes-Lábas Műhely reklám szlogenje is lehetne). Mostanra jutottam el oda, hogy már érzem, mivel dolgozom a legszívesebben, mi az, amit a leggyakrabban használok és ajánlok is nektek, ha ti magatok szeretnétek valamit feújítani.

Leggyakrabban a dió lazúr kerül elő, a korosabb fa életteli telik tőle, de azért megőrzi a maga stílusát, sőt, itt-ott még öregít is rajta. Kis csiszolással már tud dolgozni a felületen, egy jó alapot szolgáltat a következő ötletekhez is. Számos foltos bútor készült úgy, hogy a száraz ecsetes fehér foltokra ez a dió lazúr került.

 

                                       

 

De itt van még nekünk a színtelen lazúr is, amibe a világon mindent, személy szerint pedig bármit bele is kevertem, így született meg a kék lazúros éjjeli szekrény, ami egy egészen különleges árnyalatot eredményezett.

 

Kék lazúr a dión

     

Nagyon tetszett az írás a Galéria Savárián, nem véletlen, hogy a régebbi fa felületeken mutatott szín ennyire jól működik. Nagyon érdekes, ahogy ez az írás bemutataja az egyes lazúrozott festményeket, hogy technikailag mit csinál az adott festménnyel a lazúr, valamint hogy mi hogyan érzékeljük ezt. A kedvencem részem, amikor arról beszél, hogy a tökélyre igazán Leonardo Da Vinci fejlesztette a lazúrozást, leghíresebb művén, a Mona Lisán figyelhető meg ez igazán. Egyesek szerint akár 6-8 festékréteg is megtalálható rajta.  Nagyon jó írás, olvassátok el!    http://galeriasavaria.hu/blog/2015/10/25/lazurozas/

 

Volt rá példa, hogy a végső felületkezelés elmaradt, a lakk vagy wax nélkül tökéletesen működik, természtesen csak olyan felületen, ami nem napi használatra szolgál, gondolok itt egy székre vagy egy asztal lapjára. Az arany ajtós szekrényem például nem látott lakkot és szépen őrzi a maga küllemét, egyelőre nem látom hogy sérülne.

                                  

Mutatok még pár bútort, amin használtuk, hátha kedvet kaptok:

  

 

  

Ezt a ma fotós-technikai trükként  szűrőnek hívják, szóval a lazúr a reneszánsz kor szűrője- legalábbis Én így gondolok rá, miközben újjá éled egy bútor, vagy csak egy deszka, amit éppen szeretnék beilleszteni egy korosabb darab mellé.

Próbáljátok ki, ne féljetek tőle, vizes alapú, könnyen felvihető és nem büdös, egy nagyobb kiszerelés pedig évekig is elvan, ha esetleg máskor is szükség lenne rá.