Mutatkozz be szépen!

Naponta szólítom fel a gyerekeimet hogy köszönjenek, mutatkozzanak be, a szokásos illendő dolgok, amiket rendre elfelejtenek és gondolom így lesz még ez jópár évig.

    Nade mit is várhatnék tőlük, ha ezzel még nekem is gondjaim vannak?? Nemrégiben vettem észre, hogy bár a Lom design elindult, de kevés dolgot árultam el magunkról, pedig azt gondolom, ez is lényeges és talán közelebb hozza egymáshoz a hasonszőrű embereket. Mert nekem feltett szándékom volt, hogy ez az oldal ne csak és kizárólag adok-veszek -ként működjön, hanem egyfajta közösség is megtalálja egymást, ez egyébként már egész jól kezd kialakulni.

Lelkes csapatunk áll belőlem, a páromból(Jávor Péter), mi ketten vagyunk ennek az egésznek a megálmodói, rajongói.

 

                                               

 

 

 

 

Peti nagyon jó redesign-területen, a színkeverésben is bátor, szeret kísérletezni, szétszedni, összerakni, semmit nem dob ki hirtelen….azért ez néha el tud fajulni.

 

 

 

Nekem jutott a blog, a facebook oldalunk üzelemltetése, a fotózás, és persze én is készítek bútorokat, kiegészítőket, próbálok olyan „jeleneteket „megálmodni, amikben én is jól érezném magamat, ahogyan szivesen látnám az otthonomat, ezekkel a újragondolt bútrokkal.

          

 

       Évek óta csináljuk ezt otthonunkban, nem kímélve három fiunkat sem, akik időközben szintén lomisokká váltak, ennek minden gyönyörével. Úgy szinte soha nem jövünk haza, hogy ne hoznának magukkal valamilyen talált holmit, ami még biztosan jó lesz valamire.

 

 

Igen, én is láttam a National Geographic-on a műsort a gyűjtögetőkről, de már sikerült meggyőzni őket, szoktak kidobni  is a zsákmányból. De nagyobb esély van rá, hogy valóban készül valami a kicsit kopott vázából, vagy bármilyen szerzeményükből. Nagyon szeretem bennük, hogy nem csak az új lego és az újabb társasjáték vonzza a fiúkat, a fogyasztó társadalom így nehezebben szippantja majd magába őket. (remélem.) 

A legnagyobb egyik munkája az ülőke, de a többiek is próbálgatják már magukat. Szerintem bármelyik gyerek képes és tud készíteni bármit, ha hagyják nekik és ha támogatják őket. (nagyon Waldorfos a szöveg)

 

 

Egyik sürgős projekt, eredetileg egy ajtó volt.

Nyúlketrecet készítettek belőle a fiúk.(tigris karmolásokkal)

 

Munkánkat segíti egy Hevesen élő asztalos, mivel szövetkezetünk alapvetően abban a térségben működik, a beszerzések is ott zajlanak, a telephelyünk is ott található, Alatkán. Már egy ideje rendszeresen megkeresnek minket a környékről is, ha akad valami felesleges bútor, ismernek minket. Apróságokat is megveszünk, vázázkat, képkereteket, bármit, amivel szebbé lehet tenni egy otthont, de ezeket inkább a vásárokon áruljuk, valamint a fotózáshoz tudom jól felhasználni őket.

Édesapám és az Ő szomszédja is segít nekünk ebben-abban, az elmúlt egy évben lassan rajzolódott ki, hogy valójában hány emberre is van szükség, ki miben jó, logisztikai szempontból hogyan lehet megoldani, hogy a beszerzett bútorok a megfelelő helyen legyenek, akár az első időkben, akár amikor már készen vannak és óvni kell őket.

Mivel mi ketten alapvetően Szadán élünk és itt történik a búrorok finish-e, így leginkább itt tárolunk mindent, ezért volt a vásár is itthon, leendő nappalinkban. Peti egyébként más projektben is részt vesz, aktív tagja a Melka Studio-nak (melkastudio.com), ami egy merőben más önkifejezés, de mégis érezhető, hogy egy friss csapat, új gondolatokkal, más ízléssel és kivitelezéssel.

Ezek a képek kis szösszenetek a munkákból, bővebben a honlapon tudtok nézelődni.

                     

A maradék csempékkel pedig mi garázdálkodhatunk, itt a Lom design keretein belül, eddig nem sok bútor készült velük, de igyekszünk majd kicsit színezni, díszíteni, használni őket.

És hogy mihez értünk? Semmihez. És éppen ez a jó ebben, hogy csak a szenvedélyünk és a lelkesedésünk visz valamerre, ami a megélhetés mellett egy olyat is ad, amiben megtaláljuk magunkat, a többi hasonló embert, próbálkozunk és tanulunk. Tisztán látszik számomra a két vonal, ahogyan a hasonló területen dolgozó emberek mutatják magukat. Létezik a kimértebb, kicsit elegánsabb kivitel, személyeskedés és hibák nélkül, abszolút profi minden. Valamint van ez a másik, ami inkább közelebb áll hozzánk, szeretnénk ha nem valami legenda lengené körbe ezt a tevékenységet, beleférne a hiba, a kis elírás, az ember maga. Ez egyébként számomra egy hosszas vívódás volt , Peti inkább az előző verziót szerette volna, szerencsére az idő meggyőzta róla: nem vagyunk mi olyanok….

Szeretnénk kérdéseket, utánzást, lopást, cserét, beszégetéseket, ötleteket, kritikát, ecsetszőrszál hasogatást és „útközben repülő fiók”-os sztorikat megosztani veletek, ha jöttök…, gyertek..!!!!

Tehát, Pálmai Gabinak hívnak és ez itt a Lom design…tessék csak tessék….