Hogy mindig tudd, mi az irány!
Mindig hangoztatom, az ember otthona a saját belsőjét tükrözi, jó esetben ez szándékos, és még élvezi is az illető. Közéjük tartozom én is. Ha másnál járok, szívesen nézelődök, gyermeki kíváncsisággal nézegetem az apró dolgokat, minden érdekel. Nekem ez mindet elmond az ott lakóról. Otthonom fontos kiegészítői közé tartoznak a táblák, idézetek, amik számomra sokat jelentenek, de azért ha valaki olvasgatni kezd, szerintem érti hogy miről is van szó. Mostanában divattá váltak a fából készült feliratok, betűk, EAT-feliart a konyhába, LOVE meg a hálószobába…na, jó ez gonoszság volt. Magam részéről megmaradok a magyarnál, így döntöttem, még a DIY –t is leszavaztam és csináltam belőle: CSIMA-t(Csináld Magad), nekem ez így jobban fekszik.
Jó olyan feliratokkal, idézetekkel körülvenni magamat, amik emlékeztetnek, amikor elfelejtem, hogy mi a helyes irány. Ezek olyan pozitív szellemiségű dolgok, melyeket évek alatt értettem meg, építettem be és működnek.
PONT egy ilyen táblán akadt meg a szemem, a Váradi design-nál(varadidesign.hu), nagyon jó volt az ötlet, szép a kivitelezés, rendeltem is egyet. Váradiné Judit a táblákon kívül természetesen bútorokat is készít, a honlapján megnézhetitek őket, a táblák pedig igényesek és jó áruk van. Boldoggá tettem magam vele és már eggyel több üzenet vár itthon.
Egy másik tábla, hulladék fából, egy darab deszkából, a gyerekekkel készítettem, most már Ők is ismerik ezt az idézetet.A minimális díszítéssét egy keksznyomó gép korongjaival kreáltuk, mivel a nyomó már az első használatnál eltört, de a hozzá való fém korongok nagyon jó stencilnek bizonyultak, rengeteg variáció volt belőle. Egyszer egy bútoron is szivesen kipróbálnám őket.
Akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól elvétetik. Egész eddigi életemben működött ez a dolog, amint értékeltem amim volt, rögtön kaptam mellé még többet. Az elégedetlen periódusokban pedig jöttek a veszteségek. Próbáljátok ki, működik!!Azért persze nem árt, ha a falon van és emlékezetet erre…
Végül egy sárga, koszos képeslapot mutatok, amit csipke terítőkkel(mivel mással)kereteztem be. Ezt egy nagyon öreg néni adta nekem, úgy 20évvel ezelőtt, azóta hurcolom költözésről költözésre. Engem megfogott és aki olvassa, azért kicsit elgondolkodik, az idő múlásával egyre szebb és szebb lett ez a papírdarab is.
A kiegészítők és a bútorok-nálam-fele-fele arányban adnak olyan hangulatot, amit szivesen elnézegetek itthon, ha arra téved a szemem, jó érzés és tudom, hogy itthon vagyok. Érzetem ezt már másnál is, az annyira jó tud lenni. Egy váza, egy régi sárgult lap, egy deszka, kisebb beavatkozással mind hozzátesznek a mindennapjainkhoz.