Annyi minden van

Leginkább azt tartom fontosnak, hogy tudjátok, nekünk ez a a fajta szemlélet az alap, ez volt és ez is lesz a fontos, függetlenül az éppen induló vállakozástól.  És hogy mi is? Hogy valahogy összhangba tudjunk kerülni a környezetünkkel, a lehetőségekkel, amiket kapunk vagy felfedezünk. Nyilván az ember bele tud szeretni egy új bútorba, ruhába, vázába, bármibe, amiről nem lehet lebeszélni.De a mi szemünk folyton azt pásztázza, miből mit lehet még kihozni, hogyan lehetne még jobb, legyen az egy darab anyag, egy gomb, vagy egy rozsdás lámpa búra. Rengeteg lehetőséget kínál az internet, számolatlan oldal mutatja az ő verzióját, az ő technikáját, nagyon szivesen nézzük és olvasssuk ezeket. Egészen különös,  ahogyan az ember agya rááll ezekre az új megoldásokra és lassan, mondom lassan, már egyáltalán nem foglalkozunk azzal, hogy ez eddig volt-e, vagy hogy tetszik-e másoknak is, így van ez jól.

Rengeteg dolog történik egy-egy bútor elkészítése közben, kissé személyesebbnek érzem, ha erről beszámolok, az emberei dolgok érdekelnek engem is minden munka mögött.  Már évek óta élünk úgy, hogy valamiért mindig szükség volt az adott problémát, kihívást, valamilyen kreatív módon megoldani, muszáj volt. Ebből a muszájból lett ez a szemlélet, ami ma már inkább szenvedély és valamilyen szinten környezet tudatosság is. Apró dolgok is vannak, amikkel kicsit könnyebb az élet, kicsit kevesebb a költség és még mókásak is. Ezeket is megmutatjuk.